Bóna László Előszava:

Megesik néha, hogy két ember között épp a beszéd akadályozza a megértést.

A homeopátiás gyógyításban az anamnézis két ember, az orvos és a beteg közti beszéd során alakul. Az egyéb kiegészítő vizsgálatok és diagnózisok mellett a megértés fő eszköze maga a beszélgetés. 

Megesik néha, hogy az ember úgy érzi, amit szavakkal elmondana, kevés ahhoz képest, amit mondani szeretne. Ahogy szavakká formálja az ember az érzéseit vagy gondolatait, előfordul, hogy úgy érzi, egyből megváltozik az értelme annak, amit érzett vagy gondolt.

Megesik néha, hogy az ember, ha hallgat egy másik embert, és ha csak a szavaira figyel, úgy érzi, nem pontosan érti azt, amit a másik közölni akar vele. Talán ha más úton-módon is meg lehetne érteni egymást, pontosabb képet lehetne alkotni egymás mondanivalójáról.

A homeopátiás esetfelvétel furcsa, különleges találkozás két ember között. Az egyiknek, a gyógyítónak, nem csak a beteg betegségét kell megértenie, hanem a teljes életét, személyiségét, jellegzetes hiedelmeit, világlátását, legbelsőbb érzéseit, testi érzeteit, szavakban elmondhatatlan fájdalmakat és lelkiállapotokat. Megesik néha, hogy azt kell a gyógyítónak megértenie, amit maga a beteg sem ért. Talán ha értene, nem lenne beteg. A homeopátiás esetfelvétel során tehát a legoptimálisabb esetben nem csak a gyógyító érti meg a beteget, hanem a beteg is megért valamit saját magából. Néha csak azáltal, hogy valaki figyelt rá. Néha csak azáltal, hogy végre szavakba tudta önteni, amit gondol és érez. De megesik néha, hogy épp azáltal, hogy túllépett a szavakon.

A homeopátiás esetfelvétel tehát a legoptimálisabb esetben egyszerre tényfeltárás és terápiás beszélgetés. Ráadásul nem pusztán a beteg számára. Hiszen a betegnek is meg kell értenie, hogy a homeopátiás gyógyító sem olyan gyógyító, mint akikkel eddig találkozott, hiszen beszélget, keveset vizsgál, főleg csak kérdez, és szokatlan, furcsa dolgokat, olyanokat, amiket – néha megesik az emberrel – még senki sem kérdezett, amire még nem volt kíváncsi senki. A gyógyítónak is meg kell értetnie magát tehát a beteggel, meg kell értetnie, hogy miért kérdezi azt, amit kérdez, miért kíváncsi arra, amire kíváncsi. És néha ő is ütközhet a szavak korlátjába. Megesik néha, hogy ez, ha csak a beszédre hagyatkozunk, áthidalhatatlan szakadékot teremt.. 

A Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság az általa szerkesztett Sycosis füzetekben olyan új gondolatok, kísérletek közreadását tűzte ki céljául, amelyek kitágítják az eddigi homeopátiás gyakorlat és elmélet kereteit, ilyenformán a homeopátiás gyakorlat és elmélet számára hasznosak lehetnek. A füzetek a Társaság keretei közt működő Sycosis Iskola hallgatóinak és munkatársainak munkáiból készültek.

A Sycosis Iskola programjának keretében 2006 őszén Mohácsi Rita tartott előadást egy olyan általa kezdeményezett esetfelvételi technikáról, amelyben megkísérelte áthidalni beteg és gyógyító közti beszédbeli megértési szakadékokat. Olyan eseteket ismertetett, ahol az esetfelvétel egy bizonyos pontján csődöt mondtak a szavak, és egymás megértéséhez a rajzok vittek közelebb. A rajzokról könnyebb volt beszélni, a rajzok értelmezésén keresztül fel tudtak tárulni azok a megfogalmazhatatlan érzések, amelyek elakadtak a nyelv nehézségein. A rajzokba a gyógyító is bele tud rajzolni, a rajzokat át lehet alakítani, ki lehet egészíteni, javítani – nem csak tényfeltáró, hanem terápiás eszköze is lehet a homeopátiás esetfelvételnek: akár szerként is hathatnak, gyógyító folyamatokat indíthatnak be.

Ez a füzet Mohácsi Rita előadásának jegyzőkönyvéből készült, a Sycosis Iskola másik munkatársa, Menyhért Anna készített belőle élvezetes, jól olvasható szöveget.